Akadálymentesített változat

Hírek
Galéria
Hírlevél
Fórum
Hasznos linkek
Elérhetőség
2013. augusztus 3.
"Ivett" : (többnyire) vitorlával - Toscanaból Horvátországba
Beneteau Oceanis 40 - Hajószállítás Toscana (Castiglioncello) és Horvátország (Murter) között

1. nap

Repülőnk 8:15 -kor menetrend szerint indult, így az alapos reptéri szúrópróba ellenőrzés sem támasztott akadályt hogy 11:00 órakor az Ivett fedélzetére lépjünk.
A hajó Castiglioncello igényes marinájában várt ránk. Gyors készletellenőrzés és bevásárlólista egyeztetés után irány a "közeli" Coop, ahol két bevásárlókocsit töltöttünk meg a "leginkább szükséges" dolgokkal és egy kisebb sivatagi falu éves vízkészletének megfelelő élelemmel és folyadékkal.
A délután folyamán belaktuk a hajót ami otthonunk lesz az elkövetkező időben, míg hazaszállítjuk Murtebe (Cro).
Este egy rövid sétát követően beültünk egy hangulatos kis olasz Pizzeria Restorante -ba, ahol a toszkán konyha és borvidék remekeit volt alkalmunk megízlelni. A reggeli szendvics után ez már akkor is kívánatos lett volna, ha nem a legjobb éttermet választjuk, de így sikerült degeszre ennünk magunkat toszkán sonkával, oliva bogyóval, és igazi "al dente" módon elkészített penne i scampi -val.
Késő estig folytattuk a délután elkezdett sztorizást a fedélzeten, majd ki ki elvonult a kabinjába, én pedig kisajátítottam a decket egy szabad ég alatti alvásra!

 

2. nap
A reggel még a kikötőben ért minket, ki ki elintézte a maradék fontos dolgait: hajó teljes lemosása, bevásárlás befejezése, utolsó zuhany a fürdőben, stb.
12:00 órakor sikerült kifutnunk és a jó szélben szinte azonnal vitorlázva indultunk Giglio irányába. Az éjszakai órákat három műszakra osztottuk, így mindenki saját ütemet alakíthat ki az utazás során. Az első etap 20:00-24:00 óra között Tomié, akit István vált hajnali négyig, majd őt Sanyi követi reggel nyolcig. A szerencsétlenül járt Costa Concordia roncsait csak éjjel, sötétben volt alkalmunk megtekinteni, de elég jól kivilágították a munkaterületet.




3. nap
Reggel elhagytuk a Toszkán szigeteket és Ponza irányába fordultunk még mindig élvezve a kedvező hátszél hatásait. Reggel egy szélcsendesebb időszakot kihasználva frissítő fürdőt vettünk a tengerben, közben István a rakoncátlankodó sebességmérőt is javítgatta. Szinte egész nap és éjjel vitorlával haladtunk, miközben igyekeztünk a tengeri éléskamrát megdézsmálni horgászfelszereléseinkkel, de sem ad-hoc, sem tudományos alapon nem értünk célt! - Azért nem adjuk fel!
Az éjszakát ismét végig pillangózva tettük meg ami némileg veszélyes, hiszen a preventererrel biztosított vitorlákkal elég nehéz hirtelen manőverezni, de szerencsére ezen a területen alig találkoztunk hajóforgalommal. A szél is kitartott reggelig, így elég jól haladtunk. 

4. nap 
A hajnali nap sugaraiban megcsodáltuk Ponza szigetének sziluettjét, de még az este úgy döntöttünk hogy mivel a készleteink kitartanak és a Lipari szigetek érdekesebb élményeket ígérnek, így inkább majd csak ott kötünk ki egy kis készletfrissítésre és fürdőzésre a kénes, iszapos strandokon. Szóval megállás nélkül folytatjuk az utat, tovább kísérletezve a halvacsora reményében a horgászkészségekkel.
A szél ma kissé gyengébb de a hullámzás egy kicsit erősebb, így jobban oda kell figyelni a vitorlák beállítására és a preventerekre. 

5. nap 
A szél teljes hiánya miatt ma motorozás volt hajnal óta. Reggel gyönyörű "olajtenger"-ben úszott a hajó, ami most nem a környezetszennyezést, hanem a lomhán alig hullámzó tengerfelszínt illeti, így nem hagyhattunk ki egy szuper fürdőzést sem. Sajnos ma sem kegyeskedett a tenger semmilyen fogással, de legalább egy hirtelen manőver miatt beakadt horgászzsinór szabadítás bebizonyította, hogy az 1,2 mm vastag zsinór bírja a terhelést!
délután hat órakor futottunk be Salina-ba, a Lipari szigetek egyik legkedveltebb tagjára. A marinában nem értettük hogy miért kellene foglalt hellyel rendelkeznünk, hiszen vagy 60 üres hely mellett alig néhány hajó állt benn, de érkezésünk után egy órával már ki lehetett tenni a "full-house" táblát! Így már a 170 EUR/éjszaka ár is értelmet nyert, ami jóval magasabb a megszokottnál, főleg úgy, hogy még a hajó mérete sem szempont! Szerencsés megérkezésünket egy helyi étteremben ünnepeltük meg ahol az olasz gasztronómia felé ismét kifejeztük elismerésünket. 

6. nap 
Mivel ma nem siettünk sehova, kicsit később kelhettünk. Gyors de a nagy meleg miatt izzasztó bevásárlás után 9:30 -kor álltunk át tankolni a közeli benzinkúthoz, majd irány Lipara sziget déli csücske, ahol már egy korábbi utamon (köszönet érte Vass Tibornak és a Magyar Jacht Akadémiának!) sikerült élményeket szerezni egy barlangnyílás szerű átjárónál fürdőzéssel, búvárkodással. A helyet sikerült megtalálni és a horgonyzás is jól ment, így irány a víz!
Úgy tűnik, ahol csak megjelenünk, oda vonzzuk a tömeget. Igaz volt ez tegnap a marinában, majd később az étteremben is, de itt a fürdőhelyen is kisebb tömeg alakult alig negyed órán belül.
Miután mindannyian átúsztunk a sziklanyílás alatt és megcsodáltuk a halakat, rákokat, miegymást - Gábor egy tengeri medúzát is megcsodált kissé talán közelebbről mint tervezte! - továbbálltunk Vulcano szigete felé. Rövid út, gyors és profi horgonyzás, majd újabb vizes kalandok: vulkanikus kéngőzös pezsgőtenger, majd vulkanikus büdös sármedencés testfestés után kibociztunk a közeli strandra. Sanyi és Gábor egy helyi quad szerű járművel indultak el vulkán-túrázni, míg én kötelező bevásárlós köreimet és internetezési igényemet próbáltam kielégíteni korlátozott sikerrel. - vásárolni ugyan sikerült pár dolgot, de internet az egész szigeten nincs ...
Este a hajón grilleztük meg a reggel vásárolt húspogácsákat és olasz kolbászkákat, amelyhez remek bort is ittunk! - isteni volt!
Alig pár óra alvást követően éjfélkor csörgött az óra: új, nap, új kalandok! 

7. nap
00:00 órakor horgonyhúzás, irány a Messinai-szoros! Az éjszakai beosztást némileg módosítva Sanyi kezdett, majd István után az enyém lett a megtiszteltetés hogy a szoros bejáratát elérjük a hajóval. Időzítésünk hibátlan volt, a napkelte a Capo Polero csúcsnál, a szoros bejáratánál ért minket ahol elbúcsúztunk a Tirrén tengertől. Természetesen ez mindenkit érdekelt, így a teljes legénység a fedélzeten kortyolta a reggeli kávét amikor behajóztunk a szorosba. Sajnos az időzítésnél nem tudunk figyelembe venni minden szempontot, így a szorosban áramló víz mint a folyó ragadta el időnként járművünket, 6 csomós alapsebességünk így időnként 3,6 csomóra esett vissza, de volt ahol 7,2-vel repesztettünk.
A szoros elhagyása után már a Jón tenger enyhe hullámain hajóztunk tovább. Mivel a gyenge szellő nem sokat segített így többnyire "motorláztunk", de alkalmunk nyílt ezáltal egy jó fürdőzésre is. 

8. nap 
Az éjszaka után reggel igazi delfinshow-ban volt részünk! Egy nagyobb csapat delfin úgy döntött, hogy majd egy órán át szórakoztatja a legénységet. A hajóorrban ülve és állva csodáltuk kecses és István által rendkívül gazdaságosnak titulált mozgásukat, ahogy szinte alig mozgatva uszonyaikat hihetetlen precizitással követték a hajó és egymás mozgását.
Délután előbb elméleti, majd gyakorlati havaria tréninget tartottunk. Gábornak demonstráltuk hogy mi a teendő "Ember a vízben" esetben, majd István mókás ötlete nyomán a valóságban is mentési gyakorlatot tartottunk - természetesen vitorlával!
A gyakorlatot "minden ember a vízben" fürdéssel zártuk.
A naplemente az Otrantói-szoros előtt ért minket, ahol eredeti terveinket átszabva végül nem terveztünk megállást. Santa Maria de Leuca világítótornyának naplementés giccsképével zártuk a napot. 

9. nap 
A hajnali váltásnál nem mentem le aludni, mivel az előrejelzés szerinti 10-20 csomós északi szél munkás menetet ígért. Hamar átálltunk vitorlára, amivel préselve a szelet Albánia felé vettük az irányt. Egy idő után Sanyi és Gábor is feljöttek a fedélzetre, no nem csak a kíváncsiság miatt, hanem a hajó hánykolódását viselték nehezen a kabinjukban.
Hajnalig István állt a kormánynál, időnként meg kellett küzdjünk néhány nagy hajóval amelyek nem akartak minket idejében észrevenni, így fényjelzéssel kellett jeleznünk feléjük hogy ne ütközzünk össze.
Reggel hat órakor a takkváltáskor kiderült, hogy nem tudunk megfelelő módon cirkálva haladni célunk felé, mivel a másik irányból olyan erősen érkeznek a hullámok, hogy szinte csak visszafelé tudunk haladni. Úgy határoztunk, hogy visszatérünk az Olasz oldalra, előbb Brindisi felé vettük az irányt, de még ez is teljesíthetetlennek bizonyult a hullámverésben, így Otrantó lett a célpont. Tízegynéhány órai hánykolódást követően amit még néhány szokatlan swell (hirtelen szélerősödés némi kellemetlen esővel) is nehezített érkeztünk meg Otrantóba. A kikötőben rádión kértünk segítséget az elhelyezésünkkel kapcsolatban, majd telefonon kellett egyezkednünk hogy helyet kapjunk. Minden kísérletünk ellenére már majdnem elhagytuk a kikötőt, amikor a helyi kikötőmester egy gumicsónakkal utánunk jött és felajánlott egy fél helyet amit örömmel elfogadtunk. Hajónkat agyon pufferelve csak orral tudtuk betolni két hajó közé, de végre ki vagyunk kötve a parthoz és a hullámzás is elviselhető.
Fürdés a parton, majd irány egy olasz étterem! - jól beebédeltünk a helyi halakból, talán egy kissé túlzottan is, így Istvánnal fáradtan visszatértünk a hajóra egy kis délutáni szieszta reményében, míg Sanyi és Gábor a várost derítették fel.
A délután nekem a túlzott ebéd okozta problémáim megoldásával telt, míg a többiek sétáltak és pizzáztak, majd egy éjszakai közös sétát követően pihentető alvás volt a program. 

10. nap 
Az időjárás előrejelzéseket böngészve egyelőre várnunk kell amíg a szél és főképp a hullámzás csendesedik. Vagy ma este, vagy csak holnap reggel tudunk továbbindulni.Végül persze úgy alakult hogy csak reggel, de Otranto azért segített eltölteni ezt a kényszerszünetet: igazi fiesta volt a városban, kirakodóvásárral, színpadokkal, nyüzsgő tömeggel és a déli illetve az esti halas étterem is kitett magáért!

11. nap 
Hajnali kelés és a nap első sugaraiban a kötelek eloldása a parttól, lábujjhegyen motor indítás és a pufferek, kötelek elrendezése után irány a nyílt víz: megyünk haza!

Sajnos a hullámzás és a szél erőssége alig csökkent, de az előrejelzés alapján a nap folyamán további(?) jelentős csökkenés várható. Az első takk motorlázva alig van a két nappal korábbi Albán pont felett, de szerencsére tényleg változik az idő, így estére már Montenegro felé tudunk préselni. Hajnalban passzáljuk a kotori öböl bejáratát, majd délelőtt Dubrovnik látszik a távolból. A parttól távolabb irányban haladunk Zirje felé. Este elhagyjuk Lastovot bal kéz felől, az éjjel Korcula és Hvar mellett motorlázunk. Sebességünk 5 csomó körül mozog, így holnap délután be fogunk futni!

12. nap 
Egyre csökken a szél és a hullámzás! - mintha az előrejelzés egy-két nappal el lenne maradva, de ez most nekünk segít, hiszen irányba tudunk haladni jó sebességgel. Zirje mellett elhaladva jön egy kis északkeleti szél, végre ismét vitorlázhatunk! Egyre több a hajó! A jó idő kicsalta a marinákból a charterhajókat! A sziget csúcsánál eláll a szelecske, ismét motorral haladunk.

Sanyi számolgat: ha tényleg ilyen jól haladunk, akkor még a délután folyamán rendbe tesszük a hajót és hazamegyünk az éjjel!

Négy órakor futunk be Murterbe. A GPS Log 1031 tengeri mérföldet mutat, annyit tettünk meg 12 nap alatt.

Istvánhoz barátok érkeznek, egy korábbi hajós kaland szereplői, így elvonul egy sörre, míg mi a hajó takarításával, vitorlahajtogatással, autóba kipakolással, fürdéssel vagyunk elfoglalva. Végül hat óra után zárul a kabinajtó!

- Viszlát Ivett!


Járai T.