Akadálymentesített változat

Hírek
Galéria
Hírlevél
Fórum
Hasznos linkek
Elérhetőség
2013. szeptember 1.
"Spiritosa" : Családi vitorlázás a velencei öbölben
Egy hét a családdal a velencei öbölben egy vitorláson!

A nyaralás egy központi program minden család életében, így van ez nálunk is. Persze ha mindenki kötődik a vízhez és a vitorlához, akkor egyszerűnek tűnik a döntés, de ha mélyebbre tekintünk, akkor a helyszín kiválasztása az igazi kérdés!

E rövid bevezető után, íme a napló!

SZOMBAT

Az út szervezésében ismét Szilvi segített a Windguru.hu -tól, aki megtalálta számunkra a tökéletes hajót! A Spiritosa, egy "fiatal" Beneteau 43 és tulajdonosa, Massimo, egyaránt jó benyomást keltettek. Utunk kiindulása - a hajó bázisa - Trieszt. Márti autójával utaztunk, kényelmes tempóban, mivel az autó a gyártója jóvoltából épp motorcserén esett át, így bejáratós túrának épp megfelelt a 600 km autópálya.

Triesztet az i-Go jóvoltából valami  - a közismert térképeken nem jelzett - erdei turistaösvényen értük el, de a fantasztikus látvány; a hegytetőről elénk táruló tengeröböl, majd a meredek utcákon történő learaszolás előre vetítette a kalandos hajózás élményét is.

A behajózás rutinszerűen ment, bár az öt gyerek a hajón nem tekinthető a legegyszerűbb kombinációnak, és hogy velük mentünk el bevásárolni, no az sem volt ideális, de legalább nem volt hiány a héten ropiból és chipsből sem. :-) !

 


Kissé már későn löktük el a hajót a mólótól, de a közeli Grado a terv szerint még épp elérhető kellett volna legyen az utolsó napsugarak mellett. Mivel a hajózásban nehéz pontosan számolni, és a medúzák, egyéb tengeri herkentyűk is sok érdekességet szolgáltattak az úton, így tök sötétben futottunk be Grado lagúnáiba. Itt persze nem sikerült megtalálni az olasz nyelvű pilotkönyvben leírt marinát, de az sem utolsó program, ha egy lagúnában horgonyon töltjük az éjszakát. Ezt volt a terv, de persze a természet itt is változtatott kissé: éjjel az apály után jött a dagály, megfordult a lagúnában az áramlás és a hajó 180 fokkal elfordulva, egy erős sodrású folyón találta magát az eredetileg lehorgonyzott csendes folyású lagúna helyett.

Persze a horgonycsúszás riasztás is jelzett, amire minden gyerek felébredt, de sebaj, röpke megnyugtatás után lábujjhegyen indítottuk a motort, és a megerősödő szélben, a legénység egyes tagjai pizsamában végezték a újrahorgonyzás műveletét. Mindenesetre, ez egy érdekes megtapasztalása volt az árapályos területen való hajózásnak, horgonyzásnak. A következő esemény a két oldalról, Velence és Portoroz irányából egyszerre érkező viharfelhők helyi egyesülése révén kialakult oltári vihar volt. A sekély vizet felkorbácsolta a szél, dörgött és villámlott, ami némileg megviselte a fiatal hajósok gyomrát de néhány Daedalon tablettával a személyzet minden tagja átesett a tűzkeresztségen és a horgonyt is sikerült megfelelően letesztelnünk. Ezzel le is tudtuk a természeti erődemonstrációt - legalábbis néhány napra.

VASÁRNAP:

Reggel, világosban már könnyen megtaláltuk a Porto San Vito marina bejáratát, bár nem pont ott volt ahol a térkép jelezte, és a cölöpök jelzései sem voltak ideálisak, de betaláltunk és helyet is kaptunk. Pálmafa, zöld gyep, medence, meleg fürdő, és persze igazi olasz cappuccino és frutti di bosco fagylalt, csak hogy a legfontosabb inputokat említsem!

 

 

Süttettük magunkat a nappal, a lurkók a kikötői halakat üldözték, izgatottan gázoltak az apálytól "kiszáradt" tengerben és gyűjtötték a tarisznyarákokat és kagylókat, majd tiszteletünkre a Frecce Tricolori, az olasz légierő műrepülő köteléke adott hihetetlen műsort! -- természetesen az égre füsttel rajzolt zöld - fehér - piros mintát mi máshogy értelmeztük!

 

 

Este nagyot sétáltunk a tengerparti sétányon, majd jött a sötétedés és az újabb vihar, de most stabilan ki volt kötve a 'barca'.

HÉTFŐ: 

Irány Lido di Jesolo! A kifutás után előbb motoroztunk, aztán vitorlát húztunk, majd a szél gyengülése miatt csoportos fürdést rendeltünk el. A fiatalok látni véltek a vízben medúzát, cápát, delfint, mindenféle egyéb herkentyűt, így már fel sem vettük a legkisebbtől elhangzó "tornádó" kiszólást és a felnőttek a törölköző, fürdőnadrág, mentőmellény kérdéskörrel foglalkoztak, amikor csak feltűnt valakinek az a nagy víztölcsér 7 óránál a hajó háta mögött. 

 

Az adriai tromba nem vicc, így a fürdés lefújva, irány tovább! A természeti jelenség elég sokáig megmaradt hogy fotózhassuk, sőt, feloszlása után rövid idővel ismét kialakult, de szerencsére nem vett minket üldözőbe, így minden egyéb gond nélkül futottunk be Lido di Jesolo folyótorkolatába. A keskeny hajózó út mindkét oldalán giga marinák, exkluzívan kialakított yachtclubok, de az általunk választott Porto Turistico Jesolo kikötő is minden képzeletünket felülmúlta mind méretében, mind pedig kialakításában. Itt is gyönyörű füves terek, szépen kiépített környezet, halak a kikötő vizében amelyekre lehet vadászni, hatalmas édesvizű - bár kissé hűvös - medence és minden egyéb amire szükség lehet - vagy nem.

 

Este városnéző séta, bringóhintózás, és persze frutti de bosco, tiramisu, zitrone és chokko fagyik meg az összes többi olasz krémhíresség!

KEDD:

Alig egy óra hajókázás után megérkeztünk Velencébe. Hihetetlen érzés behajózni a városba! Mintha a budapesti csúcsforgalomban próbálnánk meg haladni Nyugatinál, csak a buszok helyett vaporettók, a taxik helyett vizitaxik, városnéző buszok helyett nagyobb kirándulóhajók járnának az utcán. Persze a kisebb - nagyobb motoros csónakok is keresztül - kasul szelték a csatornákat és ahogy mi megbámultuk ezt a forgatagot, a mi vitorlásunk is érdekes színfolt volt a közlekedés más résztvevőinek.

 

Elhajóztunk túl a Szent Márk téren túlra, majd visszafordultunk és mentünk még egy "kört". Végül a Diporto Velico Venezia yachtclubban találtunk hajónknak helyet.

Az öt gyerekkel a fedélzeten az egész út során mindenhol a legjobb helyeket kaptuk! Itt is, rögtön a kikötői irodával és a fürdővel szemben lévő legelső helyet kaptuk meg, és a gyerekek nagy örömére a csónakrámpa sekély vízében hemzsegtek az érdeklődő tarisznyarákok, "akiket" könnyű volt elcsípni akár egy a horogra tűzött piros szigetelőszalag darabbal is. Az egyetlen hiányosság a szállóigévé vált "Itt nincs medence?!" kérdéssel ki is merült! :-)

Még megjegyzendő, hogy ez volt a legolcsóbb(!!!) marina az út során! Az 55€/nap igazán kedvező, figyelembe véve, hogy Velence belvárosa alig 10 perc sétával elérhető volt.


Délután besétáltunk Velence szívébe. Keresztül - kasul bejártuk a turisztikai látnivalókat, ittunk egy méregdrága üdítőt a Szent Márk téren, majd úgy döntöttünk hogy ebből nem elég, maradunk még egy napot!

 

SZERDA:

Unalmas turistaprogram: városnézés! Hihetetlen helyek, hamisítatlan olasz feeling, egyszerűen csak sodródtunk a látnivalók között

 

 

Beszélgettünk Ugo Baraccoval, a "lagúnák festőjével", bementünk egy templomba ahol hangszereket állítottak ki és épp "a zenét" ünnepelték, megcsodáltuk az összes gondolát, a gyerekek üldözték a Szent Márk tér galambjait, fotóztunk, fagyiztunk, pizzáztunk, szóval éltük a millió turista "unalmas" életét.

 

 

Este kijelentkeztünk, hogy napkeltekor indulhassunk tovább!

CSÜTÖRTÖK: 

Fájó szívvel, de új kalandok reményében ismét útra keltünk. Irány Szlovénia, Portoroz. Út közben egy kis zápor ismét elkapott minket, de hamar tovább is állt és gyönyörű napsütést hagyott maga után. Délután érkeztünk meg Portorozba, ahol ismét egy medencével is felszerelt gyönyörű marinában, a Marina Portoroz-ban találtunk magunknak helyet. Igaz, sós vizű volt és az első korty némi meglepetést okozott a csapat fiatalabb tagjainak, de legalább az úszóképességüket ez javította! :-)

 

Délután Bazsi receptje alapján kollektív palacsintasütés és evés volt a fő program, majd este dottóval mentünk Piranba, ahol a tengerparton vacsoráztunk egy halspecialitásokat kínáló étteremben. Éjjel értünk haza - gyalog visszasétálva a tengerparton, megcsodálva a pezsgő életet amit ez a kis tengerparti nyaralóhely így augusztus utolsó napjaiban kínál az ide látogatóknak.

PÉNTEK:

Az utolsó napon a napsütés és a meleg kínálta a lehetőséget egy kis bolondozásra a bocival, így lehorgonyoztunk Isola közelében egy öbölben és pancsoltunk. Délután tértünk vissza Triesztbe, ahol még egy kiadós városi séta belefért a programba és egy utolsó olasz fagyi is jutott minden tengerésznek.

 

A hajónk mellett a Klub teraszán fogyasztottuk el a hajótól és a velencei öböltől búcsúzós vacsorát. 

Nagyszerű hajózós nyaralás volt! - ide (is) vissza kell még jönni!


Járai T.