Linteum Kft.



2012. október 26.
"Norvik" : Palma de Mallorca - Almeria - Gibraltar
Minden vitorlázó álma, hogy egyszer elinduljon A NAGY ÚT-ra és körbehajózza a földet. A NORVIK most ezt az utat járja és kapitánya invitálására lehetőségünk volt részt venni a NAGY ÚT spanyolországi szakaszán.

Előzmények: 

A NORVIK-kal, és Tóth Tamással, a NORVIK építőjével és kapitányával a Magyar Tengeri Vitorlázók Szövetségének egyik előadásán találkoztam először, majd a Jacht Akadémia rádiós tanfolyamán, ahol oktatóként szerencsém volt Tamást és később az utazás másik állandó résztvevőjét, Reisinger Pétert is felkészítenem a rádiózásra és egyéb ehhez kapcsolódó ismeretekre.

Tamás kérésére az indulás előtt belefolytam a hajó felkészítésébe, a rádiók és egyéb fedélzeti elektronikai eszközök finomhangolásába, a kapitány rádióamatőr vizsgára való felkészítésébe, de az idő rövidsége miatt néhány technikai dolog elmaradt, és a végleges rendszer mindennapos használatát is szerettem volna a helyszínen átadni a hajósoknak, így Tamás invitálására erre a Baleár szigetek - Gibraltár szakaszon került sor.

Még Horvátországban a felkészítés alatt: a hajó, a kapitány és a rádiós
Még Horvátországban a felkészítés alatt: a hajó, a kapitány és a rádiós

Egyrészt a tervezett feladatok mennyisége és jellege miatt, de a kihagyhatatlan élmény reményében is, erre az útra nem egyedül utaztam, hanem a LINTEUM csapat másik felét,  Pichner Péter 'Picur' barátomat és hajóstársamat is sikerült elcsábítanom.

Előkészületek, odautazás: 

Miután Tamással megterveztük a NORVIK útjának első szakaszát (Nerezine - HR // Gran Canaria - ES), a dátumok ismeretében segítséget kértünk Zupka Szilvitől (Windguru) az oda- és visszautazásokkal kapcsolatos szervezkedés lebonyolítására. Szilvi profin megszervezte az összes elemét az útnak, így egy halom voucher birtokában indultunk el október 15 -én a bécsi repülőtérről.

repülőn
repülőn
 

Sajnos Barcelonában három óra kényszerpihenő következett a csatlakozás késéséből adódóan, így csak éjfél körül szállt le velünk a gép Palma de Mallorca repülőterén, ahonnan taxival jutottunk el végül a Marina Port de Mallorca kikötőbe, ahol a NORVIK várt ránk.

Elindulás - a szép napok:

Egy gyors éjszakai városnézést követően reggel az irányváltóban lévő hajtóműolaj-cserével kezdtük a napot. Anno Picurral azt tanultuk első vitorlás oktatónktól, hogy a veszélyes(-nek tűnő) és bonyolult manővereket jobb egy oktatóhajón kipróbálni és begyakorolni, nem pedig a saját, drága és féltett hajónkon kísérletezni. A NORVIK ebben az esetben az "oktatóhajó" címkét kapta, mivel ezelőtt soha nem végeztünk ilyen műveletet, de járatlanságunk a témát illetően nem okozott nagy fennakadást, és ugyan a rögzítő fedél tömítésével kicsit meggyűlt a bajunk, de alig egy óra alatt befejeztük a feladatot. (Legközelebb a LINTEUM -on is magunk cserélünk olajat, nem olyan nagy kaland ez!) Gyors szendvics reggelire és irány a tenger! - illetve előtte még a tengeri benzinkút, ahol a biztonság okán a dízel készletet egészítettük ki 290 literrel.

olajcsere
olajcsere

 

A tankolást követően kifutottunk Palma de Mallorca kikötőjéből. Gyönyörűen sütött a nap, enyhén fodrozódott a víz a B4 -es szélben és semmilyen zavaró időjárási tényezőt nem jeleztek rádióink és műszereink. Bedobtuk a tengeri horgászkészletet is, de ez a délután nem hozott eredményt. Az éjszakai őrséget három órás váltásokban határoztuk meg.

vitorla alatt
vitorla alatt

Mivel az útirányunknak kedvezőtlen volt a délnyugati szél, az első délutánt és éjszakát motorozva tettük meg, de a rövidhullámú rádión lekért grib fileok (a szél, légnyomás, stb. meteorológiai adatokat tartalmazó adatállomány, ami az idő függvényében is mutatja a változásokat) elemzése kapcsán az eredetileg tervezettől délebbre tartottunk, bízva az arra a területre jósolt kedvező irányú és erejű szél megjelenésében.

Másnap reggel el is értük a remélt délkeleti irányú szélzónát, így a fővitorlát is használva sebességünk határozottan javult.  Később, a reggeli (helyben készült padlizsánkrémes kenyér) után már a motor sem kellett és teljes vitorlázattal haladtunk a kitűzött 220 fokos irányba. Elkezdtük a fedélzeti rádiós oktatást is, de a hajó dülöngélését hosszabb távon nem bírtuk gyomorral a szalonban, így kiköltöztünk a cockpitba.

alkonyat
alkonyat

Ahogy azt már a korábbi vitorlás útjaimon kitapasztaltam, amikor a hajó csak motorral halad, sokkal kisebb az esély a halfogásra. A vitorlás menetben - épp a kellemetlen szabálytalanul dülöngélő mozgás miatt - viszont úgy mozog a csali, hogy a halak nagyobb aktivitást mutatnak. Először egy hosszú, kék uszonyú hal akadt horogra, amit előbb hibásan kék marlinnak azonosítottam be, de sajnos a nem kellő összeszokottságból adódóan elbénáztuk a szákolását. Mint később utána olvastam a kék marlin nem igazán létezik a Földközi tengerben, így meglepő módon - a kék uszonyok ellenére! - nem kék, hanem fehér marlint fogtunk, ami szintén elég ritka, de az Atlanti óceánhoz közel előfordul a Földközi tengerben.

az elszalasztott fogás
az elszalasztott fogás
 

Bánatunkat csökkentette, hogy ez a ritka és szép hal megmenekült a tányérról, de mivel szeretjük a friss halat, a csalit gyorsan vissza is küldtem a tengerbe. Nem telt el 15 perc, ismét izgatottan vontuk be a zsinórt! Most Tamás korábbi kívánsága teljesült és egy szép mahimahi-t vezettünk a damilpórázon a hajó mögött. Ez a hal már nem menekült meg, gyorsan beemeltük a vágóhoroggal a kormányállásba, amit azzal díjazott hogy leamortizálta a NORVIK fedélzetét: egy merő vér volt minden! Egy erős órát takarítottunk utána, mire eltüntettük a mészárlás okozta nyomokat.

mészárszék a hajón
mészárszék a hajón
 

A halból két gyönyörű filé készült ami épp belefért a Magyarországról frissen hozott halsütő grillkeretbe. Tamás felszerelte a korlátra az új Magma grillsütőt amit gyorsan fel is avattunk.

A két filét eltérő fűszerezéssel készítettem el, és az ételhez Picur által hozott, a családi pincéjükben érlelt olaszrizling is került az asztalra. Isteni volt!

 

halfilék - fűszerezés előtt
halfilék - fűszerezés előtt

Mivel a szél jelentősen lecsökkent (B2), visszaálltunk motoros menetre. A délután további részében az üzemanyagtöltő rendszer hibáját kerestük, amit egy eldeformálódott gumicső okozott, illetve a HOCSI hajóval (Horváth Gábor) próbáltunk rádiókapcsolatot létesíteni rövidhullámon, ami nem vezetett sikerre. 

A következő reggelen Közép-európai idő szerint 4:35 -órakor léptük át a bűvös 000°E/000°W hosszúsági kőrt. Reggelire rántottát kapott a legénység. Folytattuk a fedélzeti rádiós oktatást is. A rövidhullámú rádióhoz kapcsolt PACTOR modem óriási segítség! A parti területeken még elérhető - arany áron - a GSM telefonok nyújtotta szolgáltatás és internet, de kint a nyílt vízen ez az eszköz tudja biztosítani az email küldést és fogadást, ezen keresztül lehet kapcsolatot tartani a családdal és ezen keresztül lehet időjárási adatokat lekérdezni a hajó aktuális pozíciójára. Péter hamar ráérzett a PACTOR nyújtotta szolgáltatások "ízére" és gyakorlásként számos levelet küldött szét, illetve a grib fileok letöltését és navigációs szoftverben való megjelenítését gyakorolta. Az SSB kommunikációt is gyakoroltuk, majd érdeklődés hiánya végett áttértem távíróra, ahol 14 MHz-en egy kicsit bejárattam a HG4SEA/MM hívójelet. Sajnos a terjedés és az időpont miatt nem alakult ki jelentősebb dzsumbuj (pileup).

őrségben a kapitány
őrségben a kapitány

Menetben - a kevésbé szép napok:

Már reggel is teljesen fedett volt az égbolt, de a dél körül hirtelen változás kezdődött és a korábbi cumulusok helyett egy teljesen fedett középmagas rétegfelhő (AltoStratus) lett a meghatározó. A tenger színe szürkéssé vált, a napkorong alig látszott a finom szaharai homokkal telített barnás - vöröses felhőzet alatt, míg a nap felé látható "aranyhíd" csillámló kék színeket mutatott. Mintha a Marson hajóztunk volna! A barométer enyhén csökkenő értékeket mutatott, de az időjárás jelentés, a letöltött grib fileok semmilyen tragikus változást nem jósoltak.

 

homok - vihar - előtt
homok - vihar - előtt

A korlátozott látási viszonyokra felkészülve elhárítottunk egy kontakt hibát amit az árbochoz verődő felhúzókötelek okoztak a motorfénynél és este nagyjából elpakoltunk mindent a szalonban és a konyhában is, de különösebb izgalom nélkül vágtunk neki az éjszakának, hiszen a legmagasabb jósolt szélerősség 16 csomó volt arra a területre amelyen hajóztunk.

Picur "műszakja" végén úgy adtuk át Péternek a kormányt, hogy a szemünk szinte recsegett a homoktól, kissé erősödött a szél (akkor volt 15 csomó), iránya sajnos kedvezőtlen, mert szemből jött. Abban bíztunk, hogy kb. egy óra múlva úgyis befordulunk az almeriai fok mellett, így valószínűleg később jobb lesz az iránya és húzhatunk valami vásznat.

Éjfél körül arra ébredtem, hogy a hajó kemény hullámzásban halad, gyakran meg is áll a merőlegesen érkező hullámokban. Kimentem körülnézni és meglepődve tapasztaltam hogy az időjárás jelentősen megváltozott: erősen süvített a szél, méretes hullámok érkeztek a gibraltári szoros és azon túl az Atlanti óceán felől. Péter elfáradt, így átadta a kormányt. Ekkorra már 30 csomós szél fújt a kötelek között. Érdekes volt a kontraszt a hajó belseje és a külvilág között. Aki már hajózott műanyag testű hajóval az tudja, hogy a nagy hullámzásban ezek a hajók nyikorognak, recsegnek, hiszen a test nem teljesen merev. A NORVIK belsejében semmilyen zajt nem lehetett hallani! Sem a hullámok mozgatásából eredő zajokat, sem az árbocon és a kötélzeten a szél által keltett zajokat! A hajó acél gerendázata, a vastag acéllemez borítás, valamint a zárt cellás szigetelőhab együttes érdeme hogy a billegés nélkül nem érzékeltük volna a változást!

Kettő körül megjelent Tamás feje a feljáróban. Konstatálta hogy ezt "benyaltuk", majd átvette a kormányt. A radar, az AIS és a chart plotter segítségével jól tudtuk követni a közelben lévő almeriai forgalom elválasztó zóna felé haladó nagyhajókat, illetve bízhattunk a hajóba épített aktív radar válaszadóban és az AIS -ben, hogy azok is "látnak" minket! Persze ez nem elég, hiszen arra nem szívesen vállalkoztunk volna hogy a nagyhajókat kényszerítsük irányváltoztatásra vagy más manőverezésre, így magunk kellett kezeljük a problémát: úgy kellett navigálni és a hajót vezetni, hogy ne kerüljünk az útjukba, de a hullámokat és a közben tovább erősödő szelet is figyelembe kellett vennünk. Kemény munka várt ránk, hiszen a biztonságot jelentő parti öblök messze voltak, ráadásul az egymás mögött azonos nyomon érkező hajók végett számos alkalommal elveszítettük a korábban gyűjtött "magasságunkat" azzal, hogy le kellett fordulnunk a számunkra vágyott irányról az AIS által számított CPA (legközelebbi távolság amire megközelítjük) értékeket és irányvektorokat látva. Megdöbbentő, hogy ezek a bitang nagy bárkák 15-20 csomóval haladtak a hegynyi hullámzásban és némelyik elől menekülve csak alig pár tized mérföldnyire tudtunk eltávolodni. A mindenfelől érkező zavart hullámok és a tomboló szél által forgatva időnként sikerült pár nagyobb hullámot is elkapnunk, így nem maradt el a sós zuhany sem, de legalább nem fáztunk, hiszen a tenger és a levegő hőmérséklete is 20°C körül alakult.

Azt számolgattuk, hogy mennyi idő van még pirkadatig, bízva abban hogy reggel minden egyszerűbbé válik, amikor a motor állapotát jelző panel folyamatosan sípolni kezdett, jelezve hogy valami gond van a hűtővíz hőmérsékletével! Egyből eszünkbe jutott a hibás üzemanyagtöltő cső és Tamás idegeit tovább zrikálta az új hiba. A hullámok között táncoló hajóban motorhibát javítani, - nos ez sem az a feladat amit szívesen végez az ember! Átvettem a kormányt, Tamás elvonult motort javítani. Közben Picur is előkerült, Ő a szalonban és a konyhában a gondos elpakolás ellenére keletkezett romokat kezdte el eltakarítani hogy közlekedni lehessen a hajón.

Kb. egy óra alatt kiderült, hogy a hiba csak vaklárma! A panel beázott és ez okozza a jelzést, de a motor szépen jár, a hőmérsékletek rendben vannak, viszont Tamást és Picurt is megviselte az imbolygó környezetben való tevékenykedés, így mindketten magukba fordultak a cockpitban az asztalba kapaszkodva és csendesen tűrték hogy időnként a nyakukba zúduljon egy adag tengervíz. Egy idő után úgy éreztem, hogy a viharkormányzás pillanatnyi szüneteiben mikroalvásokból ébredek így átadtam Tamásnak a stafétát hogy egy kicsit pihenhessek. A kapitány derekasan állta a vizet reggelig. A lassan növekvő fényben szembesültünk a hullámok méretével, ami nem sokat segített a hangulatunkon. Megbeszéltük hogy visszafordulunk az almériai fok alá, hogy a hegység szélárnyékában keressünk valami öblöcskét ahova be tudunk húzódni míg a vihar elvonul.

 Nyolc óra körül vettem át a kormányt, Tamás elvonult "aludni", Péter előkerült a kabinjából és fáradtan szemlélődött, míg Picur a fáradtságtól és gyomorbajtól gyötörten markolta az asztalt. Négy kemény óra alatt sikerült 10 mérföldet megtenni és elérni a partmenti sekélyebb vizeket. Itt már csak néha haladta meg a szélerősség a 20 csomót és a hullámok is elviselhetőbbek voltak. Péter kormányzott míg kerestem a pilotkönyvben egy az adott irányú szél mellett védett horgonyzóhelyet.

még mindig viharos!
még mindig viharos!
 

A szél erőssége kimerítette a Beaufort skála élénk vihar (B8) fokozatának valamennyi (34 - 40 csomó = 63 - 75 km/ó) értékét, de a hajó jól bírta a megpróbáltatásokat és a legénység sem veszítette el a fejét, így jogos volt a kispohár "manőver ital" a horgonyzás után. Persze elfáradtunk és ha az előrejelzések alapján számítunk egy ilyen viharra akkor már az este folyamán kikötünk az első alkalmas helyen, de a földkerülő csapat számára felfoghatjuk ezt a vihart úgy is mint a felkészülés részét.

kinyúltunk ...
kinyúltunk ...
 

Veszteglés - az idegőrlő napok:

Beájultunk pár órára, majd nekiláttunk a tervezett szerelési és karbantartási munkáknak. Picur a rögzítési pontokat készítette elő, Tamás komplett kis mechanikai műhellyé alakította a cockpitot ahol helyben gyártotta a kütyük rögzítéséhez szükséges alkatrészeket, míg én Péter segítségével a kábelezéssel, csatlakozók szerelésével foglalkoztam. 

Felraktunk egy új GPS antennát az AIS részére, egy másik, aktív antennát hogy a rádiók független NMEA jelet kaphassanak, telepítettünk egy DunaX vevőantennát a beépített FM rádióhoz, és a beázott szélessávú TV antennát is lecseréltük. A kültéri szerelés befejeztével a hajó belsejében végződő vezetékek újrakötésével és a módosítások dokumentálásával foglalkoztunk. Megint jobb és így megbízhatóbb lett a hajó!

alkonyat - viharfelhőkkel
alkonyat - viharfelhőkkel
 

Sajnos másnap sem változott az időjárás így elkezdtük számolgatni hogy mikor kell legkésőbb elindulnunk, hogy elérjük a lefoglalt repülőjáratunkat?! Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az eredeti terv szerinti gibraltári kihajózás már nem tartható, de ha némi szárazföldi utazást vállalunk, akkor a már kifizetett repülőjegyeket nem kell veszni hagynunk. Ennek érdekében úgy döntöttünk, hogy másnap, vasárnap reggel mindenképpen elindulunk és Almeriából szárazföldi közlekedéssel utazunk tovább.

pirkadatkor indulunk
pirkadatkor indulunk
 

Pirkadatkor indultunk, de a szél és a hullámzás a horgonyzóhelyet elhagyva ismét ránk támadtak: 30 csomós szél, 2 méteres hullámok, de ragyogó napsütés ... a 25 mérföldnyi távot 12 óra alatt tettük meg! Nap közben Zupka Szilvivel és Mártival, a feleségemmel váltottam több telefonhívást, így komoly szervezkedés alakult ki itthon a hazajutásunk megszervezésével kapcsolatban.

megosztozunk a kormányon
megosztozunk a kormányon

Vasárnap este - Spanyolország: rövid idő alatt rádöbbentünk, hogy itt nem tudunk elintézni semmit! Nincs helyben autókölcsönző, a család által itthon megszerzett telefonszámokat nem veszi fel senki, és még a taxit sem tudjuk előzetesen megrendelni reggelre a hajóhoz, mert a taxiközpontban sem beszél senki angolul. Egy kissé feszülten vártam a reggelt: 500 kilométerre vagyunk a repülőtértől és egyelőre nem tudjuk hogyan is fogunk oda eljutni. 

Hazafelé - mañana! - avagy a túlélő túra:

Az este elért egyetlen sikerünk, hogy Picur elvileg lefoglalt az interneten egy AVIS bérautót, amit terv szerint az almeriai repülőtéren tudunk felvenni reggel nyolckor és Gibraltárban tudunk leadni ha odaértünk. Elvileg, hiszen a visszaigazolás reggelig sem érkezett meg, de hát, mint tudjuk: mañana!

Reggel hétkor megpróbáltam taxit hívni: sikertelenül! Három hívás, három operátor akik csak spanyolul beszélnek és nem értik meg azt a három szót hogy: TAXI, KIKÖTŐ, MOST .... 

Végül elkeseredésemben egy kukát tologató figurának activitiztem el hogy hívjon nekem egy taxit a telefonomról. A kocsi pár perc alatt meg is érkezett és az angolul nem beszélő sofőr elindult velünk a reptér (AEROPUERTO) felé. 

A repülőtér kihalt! - sehol egy gép, sehol egy utas! - még szerencse, hogy nyitva van az ajtó! Három autókölcsönzős ablak van, de egyik sem AVIS! Irány az Információ! Két fiatal a pult mögött, ketten együtt nagy nehezen megszülik hogy a parkolóban keressük az "AVIS táblát" (?)!

A parkolóban kiszúrok egy távol álló kocsin egy kis piros matricát: megvan az AVIS reptéri "irodája"! Az első ablak kissé leeresztve, rajta felirat, hogy a visszahozott autók kulcsát ide kell bedobni. Szerencsére egy telefonszám is szerepel a spanyol nyelvű szöveg mellett amit meglepetésemre egy angolul is beszélő alkalmazott vesz fel! Ugyan az előrendelésünkről nem tud, de némi nyomkodás a számítógépén és valóban, ott van a foglalás! Két percet mond, de tizenöt percen belül meg is érkezik a kis fekete Fiattal! Gyors adminisztráció és irány Gibraltár! Szerencsére hoztam magammal autós GPS-t, így könnyen tudjuk követni a tengerparti A7 -es utat. A Spanyol riviérán száguldunk keresztül, csak egy kávéra meg egy rövid ebédre állunk meg. Az apró étteremben 17 EUR-t fizetünk ketten az üdítőre, a kétfogásos ebédre (első fogás paella, majd folytatásul óriási sült csirkecomb körettel), illetve a kávéra.  ... no most kéne egyet még aludni a strandon, de megyünk tovább!

paella
paella
 

Gyönyörű parkosított szállodák, új építésű villalakások, golfpályák: hihetetlen luxus az almeriai dombokon és hegyoldalakon látott szedett-vedett fóliasátor-városok után! Egyszer csak feltűnik a szikla! - már látszik Gibraltár, és a szoros másik, afrikai oldalán Ceuta hegyei is! Követjük a táblákat, nyeli az autó a kilométereket és egyszer csak előttünk a határátkelő hely. Picur megkér, hogy figyeljem ki melyik oldalon kell közlekedni, hiszen ez már angol fennhatóság!

Szerencsére itt is jobb oldali közlekedés van, bár számos jobb-kormányos autót látunk. Gyors tankolás - hiszen itt olcsóbb az üzemanyag mint Spanyolországban! - és fejszámolást követően megállapítjuk: három óránk van körülnézni.

Europa point
Europa point
 

Első utunk az Europa Point világítótoronyhoz vezetett. Ez Gibraltár legdélebbi pontja, a nagy gibraltári Szikla alatt egy kisebb kiugró. A tenger gyönyörű kékben csillogott, lágy szellő borzolta csak a felszínt és alig néhány felhőfoszlány csinosította a napsütötte eget! - de kár, hogy ezt nem a víz felől egy hajóról láttuk meg először!

A következő célpontnak a Sziklát és az ott élő majmok  meglátogatását választottuk, de egy sorompós bejáratnál megejtett érdeklődésemre a poszt segítőkész válasza alapján megértettük hogy ez a program több időt venne igénybe mint amennyi a rendelkezésünkre áll. Sebaj, irány a családos hajósok kötelezettségének eleget tenni: szuvenír vásárlás a belvárosban!

Picur és a Szikla, előtérben a kifutópálya
Picur és a Szikla, előtérben a kifutópálya
 

Gibraltár nem egy olcsó hely, erre hamar rájöttünk, de azért sikerült a minimál programot teljesítenünk. Már "csak" az autó visszaadása volt hátra. A reptéren az AVIS asztalnál csak a munka kellékeket találtuk: notebook, mobil telefon, stb. az asztalon, de az alkalmazott sehol. Érdeklődésünkre az információnál közölték, hogy majd csak a következő repülő érkezésekor számíthatunk az ügyintézőre. Na jó, de az a gép ami jön, azzal nekünk mennünk kell, tehát mit csináljunk az autóval? Pár óra tilosban parkolós várakozás - amit magyarázatunkra az ellenőrző rendőrök nem bolygattak - után kiderült, hogy egy közeli nyilvános parkolóban kell elhelyezni az autót és a parkolóőrnek odaadni a kulcsokat. Rohantunk vissza a csomagokkal a reptérre, hogy még fel tudjuk adni a bőröndöket. Mivel még volt fél óránk, ismét kísérletet tettünk az AVIS asztalnál az autóbérlet rendezésére, de csak két ideges marokkói fiatalembert találtunk, akik a korábban interneten lefoglalt autójuk miatt vártak az ügyintézőre. A figura végül befutott, de úgy viselkedett mintha aznap déltől dolgozna a cégnél: semmilyen papírt nem talált, nem tudta kiszámolni hogy mi mennyibe is kerül és sem kártyával sem készpénzzel nem tudtunk fizetni. Közben már majdnem lekéstük a becsekkolás utolsó időpontját, így ismét rohanni kellett. Kb. öt perccel a kihirdetett kapuzárás után sikerült megérkeznünk a váróterembe, ahol már nagyon vártuk a kimerítő nap után a Monarch gépét amivel Londonba repültünk. Az utat végig aludtuk.

Londonban 9°C és tömör köd: hamar megegyeztünk, hogy az éjszakára tervezett városnéző programot reptéri vacsorára cseréljük. Az éjszaka elég gyorsan eltelt és reggel az alapos ellenőrzést követően menetrend szerint utaztunk a Wizzair-el  Debrecenbe, ahol rádióamatőr barátom, HA0IM - Endre várt ránk. Kávé és egy pohár sör a nagytemplom közelében, majd intercity a nyugatiig. Kalandos hazautazás volt!


Járai Tamás
www.linteum.hu