Linteum Kft.



2013. május 13.
IX. Jacht Akadémia Kupa
A JAK a Magyar Jacht Akadémia hivatalos versenye, ahol hat versenynap alatt hét futamban olyan speciális feladatokat kell megoldani a csapatoknak, amelyek az elméleti és gyakorlati tudást, a kitartást és a stressztűrő képességet is próbára teszik. Az idei a IX. JAK a verseny történetében, amelyre mi az 1-es hajót kaptuk a sorsoláson.

A JAK -on történő részvétel ötlete már egy évvel korábban is felvetődött, de akkori elfoglaltságaink nem engedték meg hogy csapatot szervezzünk és indítsunk. Az idei JAK meghirdetésekor azonnal rámozdultunk a kérdésre és elkezdődött a csapat szervezése és a felkészülés. Emailben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a csapattagokkal, így kialakult hogy ki milyen poszton és tevékenységben tudja erősíteni a csapatot, illetve néhány alkalommal a Balatonon is tartottunk "edzést" Csaba Narmo nevű Nautic 330 típusú hajóján. Aztán jött a verseny!

A Csapat
A Csapat

2013. május 4.

A gondos tervezés ma is meghozta gyümölcsét!

Csapatunk 3 különböző helyről indult és szinte egyszerre értünk Murter szigetére - bár Bélát és Edét kicsit le kellett lassítani ehhez egy kávéval.

Hajóátvétel

A hajót 13-14 óra között vettük át. Ezt követően kihajóztunk, hogy megfelelően meg tudjuk ismerni újdonsült otthonunkat és társunkat, 1-est, aki egy Bavaria 46 c típusú „verseny” cirkáló.

Az átvételkor eszközölni kellett egy röpke szerelést annak érdekében, hogy a rádión is legyen pozíció adatunk és Gábor jóvoltából 1-es felszereltsége tovább bővült egy további GPS beüzemelésével.

Végre kihajóztunk

Első dolgunk az volt, hogy felvettük a kapcsolatot az Odysseus -al, hogy navigátorunk Járai Tomi is a fedélzetre léphessen. A „Havaria” kardinális szorosban (Később még visszatérünk rá!) vettük fel Tomit, akinek megérkezését közös manőveritallal ünnepeltünk meg.

 A hajóval való ismerkedés előtt Ede és Nemes Tomi rövid fürdéssel köszöntötték a tengert, majd azzal kezdtük közös életünket, hogy felmértük saját és leginkább újdonsült társunk 1-es közös képességeit. Örömmel tapasztaltuk, hogy akár 28 fokos szögben is képesek vagyunk élesen haladni, ami azt jelenti, hogy a 30 fokot biztosan be tudjuk rosszabb körülmények között is vállalni.

Miután a forgások jól mentek, nagyobb fába vágtuk a fejszénket, megkíséreltük a spi felhúzását. Röpke 31 perc alatt sikerült elérni, hogy 1-es feszülő vászonnal szelje a habokat. Sajnos sokáig nem tartott, mert halzolni voltunk kénytelenek a közeledő sziget miatt. Szerencsére szkipperünk Csaba odafigyelt. A sok halzolás és a vászon fel le húzása meghozta a várt hatást, összeszokott csapatként működve abszolváltuk ezt a feladatot is.

Az edzés végeztével elindultunk, hogy a megnyitóra visszaérjünk a kikötőbe.

A havária

A „Havaria” kardinális szorosban arra lettünk figyelmesek, hogy egy "tehetséges szkipper” beszélget egy halászcsónakkal. Láttuk, hogy fennakadtak, ami egyébként egyáltalán nem meglepő, hiszen ezért (0,6 m vízmélység!!!) voltak kint a kardinális bóják… Persze lehet hogy azt hitte, hogy csak tájékoztató jellegűek a jelzések, vagy közöttük kell elhaladni. Nemes Tomi oroszlánrészt vállalt a mentésben, ugyanis ő vitte át a kötelet amit a helyi erő hibátlan palstek -el kötött meg. Sikerült levontatni a hajót a zátonyról és ezzel a mai napi jótettünket is letudtuk. Sajnos még egy fránya sört sem kapott a csapat, bár a "tehetséges szkipper" felajánlotta a kevésbé szemrevaló feleségét aki miatt – állítólag – zátonyra futott az életük hajója (is)… - de ezzel inkább nem kívántunk élni.

Visszaérkezés

Pont időben érkeztünk a megnyitóra, ahol mind az 5 csapat képviseltette magát. Ez után pedig a csapat a hosszú nap után elfogyasztotta jól megérdemelt vacsoráját, amit Józsi szalámija és Évi fasírtja, illetve a Lazac által hozott parmezános sósrudacskák tettek felejthetetlenné. Közben Csaba, Gábor és Járai Tomi a titkos navigációs arzenált is telepítették a hajóra, így - azt gondoltuk - felkészülten vágunk neki a futamoknak.

Éjfél környékén tértünk nyugovóra.

 

2013. május 5. – Anyák napja

Csaba éjjel a cockpitban aludt – volna -, ha az éjjeli eső a sprayhood és a bimini között nem talált volna utat szkipperünk horkoló hangokat sugárzó szájáig. Mindenki örömére - beleértve a szomszéd hajókat is - hajnalban az alvást internetezésre cserélte, így pár órát zajterhelés nélkül sikerült eltöltenünk.

Reggel a szkipper értekezleten megkaptuk a Tibor által ajándékba hozott speciális punati füge pálinkát, illetve a napi instrukciókat az „A” futam, a kötött pályás túraversenyre vonatkozóan.

Utolsóként hajóztunk ki a marinából és a többi hajót követve elfoglaltuk helyünket a start zónában. Út közben a "tehetséges szkipper" barátunkkal is találkoztunk, aki ismét a legalkalmasabb helyen, egy másik sekély vizű átjáróban kavart, hogy esetleg ma is megmenthesse valaki.

A rajtra kidolgozott stratégiánk egész jól működött, de alig pár perc múlva az alfa pont megközelítéséhez már spinakkert kellett húzni, ami megint 20(+) percbe került egy hibás veret végett. A mezőny többi hajója jól haladt, míg mi csak kullogtunk a leálló szélben. A verseny feladatait - amihez parthajózási helyzetmeghatározási ismeretek is kellettek – hibátlanul, bár némileg lassan sikerült teljesítenünk. Azért az izgalmas volt, amikor az 5 perc nyugalmi zónát – 200 × 200 méteres területen kell eltölteni 5 percet!!! – 20+ csomós szélben, 8 csomós sebességgel vágtatva oldottuk meg!

A hajózós activity-t a közeli étteremben Lignje na zaru „Lignye na Zsaru” evéssel folytattuk, majd a 9 órai eredményhirdetés következett, ahol szkipperünk elmesélte kalandjainkat.

Sajnos a spi veret hibája miatt jelenleg nem látjuk a hátszeles jövőnket!


2013. május 06.

A mai napon ébredéskor némi vizes zavaraink voltak: Elázott (nagyon!) Tomi notebookja, a chartercég által adott mobiltelefon, és minden egyéb, ami a navigációs asztalon töltötte az éjszakát …

Ez több problémát is okozott, pl. ha ma kellett volna csigabigát hajózni, akkor csak kézzel rajzolt nyomvonalat tudtunk volna adni, mivel a teljes „pályamű” a notebookon lakott a generáló programmal egyetemben …

A kitartó eső másik eredménye, hogy nem túl nagy kedvvel ment át Csaba és Tomi a szkipper értekezletre, ahol is a spinakker problémánkat, az informatikai gondjainkat és az esőt is figyelembe véve a mai napra a Labirintus hajózás mellett döntött a rendezőség.  

Szóval, miután sikerült elérnünk, hogy ma csak valami "egyszerű" feladat legyen, már nem is lepődött meg a társaság, hogy a rajt halasztását is kértük – miután mindenki kifutott – arra való hivatkozással, hogy a chartercég szerelője barkácsol a hajónkon …

Azért egy fél óra csúszással, miután a kontroll GPS –t is újra kellett programoztatni az Odysseuson, sikerült elindulni mindenkinek a versenyen. A rajt jól sikerült! – simán értékelhető eredményt értünk el!

A jól sikerült rajt után nagy 'ELAN -nal' (Bavaria 46 … ) léptünk be a labirintus bejáratán, ügyesen vettük az első szűk átjárót, majd pár másodperccel lekéstük a páratlan percben nyitva lévő kaput … - sebaj, gyorsan elhagytuk az objektumot, majd ismét vettük a bejárati kaput, elmentünk a plusz élet pontért az egyik sarokba, és a szűk átjáró – páratlan kapu után belerongyoltuk egy tölcsér-szerűen nyíló folyosó oldalába, mintegy 80 centivel eltrafálva a kapufát … Újra elindultunk a rajtpont felé, de mivel néhány perccel korábban valami vizes kőműves "befalazta" előttünk a bejáratot (lejárt a versenyszabályzatban rögzített pálya nyitvatartási idő!), úgy döntöttünk, hogy  immár a versenyen kívül, de teljesíteni fogjuk a feladatot!  A már ismert pontokat jól vettük, de a tölcséres folyosó kapujával 5 – 6 … (?) alkalommal kellett kísérleteznünk … 

Nem részletezzük, de tisztességgel végignyomtuk a labirintus feladatot! Igaz, közben a szélcsend végett fürödtünk, Józsi jóvoltából kacsazsíros kenyér (1,5 kg kenyér, 0,5 kg kacsazsír, 4 fej hagyma, ecetes cseresznyepaprika valami 60 gerezd fokhagymával megtöltve, majd némi sör és pálinka) mint ebéd után, idegességünket levetkőzve, SIMÁN megoldottuk a feladatot. … közben Ede még horgászott is … igaz, nem találtunk halat a tengerben ami vontatott volna minket.

A mai nap legfontosabb tanulsága, hogy tisztességgel teljesítettük a feladatot és közben jól éreztük magunkat!

Hazafelé komoly gyakorlást hajtottunk végre, így a csapategység sokat fejlődött és várakozással tekintünk a következő versenyszámok elé.  ------ bár felvetődött, hogy holnap rá kéne pihenni a fontosabb versenyszámokra.  


2013. május 07.

A mai nap az olimpia jegyében telt. 2 bójás olimpiai pályaverseny, igazi test test elleni küzdelem, két egymás utáni futam. Az első futamot többszöri halasztással sikerült indítani a gyenge szél miatt, de végül a futam igazán jó körülmények közt zajlott.

Az első futam rajtját egész jól elkaptuk, mind mindenki más, mi is a harmadikként léptük át a rajtvonalat. A zavart szél miatt kissé eltértünk a többi hajó által követett nyomvonaltól, de így a kialakult szélcsíkot is elveszítettük. Az első futamban így csak ötödikként futottuk be.

A második futam rajtja előtt egy szélcsendes zónát fogtunk ki, így csak negyedikként rajtoltunk – majd két perccel az első három hajó után! Szoros verseny alakult ki a kettes számú hajó és közöttünk, akiket az első forduló után kb. négy hajóhosszal előztünk meg. A második fordulóra ez a távolság már lecsökkent, és egy szerencsétlen pöff miatt – majd lefeküdt a hajó – amiből Csaba egy azonnali fordulót is kihozott, az ötös hajó mögé kerültünk, így ismét a megtisztelő ötödik helyen végeztünk.

A második futam végére már szakadó eső és viharos szél alakult ki, de mire befutottunk sütött a ruhákat később szárító napocska.

A délutánt főzéssel (hagymás rostélyos), a szalonban berendezett videó stúdióban élményeinket bemutató film készítésével és ruhaszárítással, valamint horgászattal töltöttük.

Ismét sokat tanultunk, a csapat hangulata kiváló!

 

2013. május 08.

Reggel arra ébredt a csapat, hogy ismét esik az eső, de ez nem rettentette el a verseny rendezőit és résztvevőit a mai napra tervezett pontvadászós versenyszámtól. Miután megkaptuk a GPS-re feltöltött térképet, navigátorunk elvonult megtervezni hogy mi történjen a mai napon. A rajtvonalat immár szokásos módon, a többi csapathoz hasonlóan harmadikként szeltük át. A pályajeleket sikerült értelmeznünk. Mint utólag kiderült, ezzel nem minden csapat boldogult ( :-) ). A rajtot követően igen gyenge szellő fújdogált. Szkipperünk úgy döntött, hogy húzzunk spinakkert. Az első felhúzásnál - mint minden nap - akadtak gondjaink, de végül is egész jól sikerült letudni. A legdélebbi objektumot (4 pontból álló "Z" alakzat kihagytuk, mivel úgy véltük, hogy gyenge szellő fújdogál, és nem fogjuk tudni befejezni a pályát. Ez mint később kiderült rossz döntés volt, mert ahogy telt az idő folyamatosan erősödött a szél. Az öt pontból álló "W" alakú objektumnak sikerült lehajóznunk 3 pontját, majd nekiveselkedtünk a szabadon álló pontoknak. A három elemből álló "V" objektum lehajózása előtt gyakoroltunk egy kicsit, reméltük ez segíteni fog, de sajnos csak 2 pontját tudtuk begyűjteni az objektumnak. A Csapat töretlen lelkesedéssel gyűjtötte a pontokat. A cső objektumon hibamentesen sikerült átsiklanunk, majd begyűjtve a maradék pontokat a cél felé vettük az irányt. A pontokat többnyire egész jól vettük, miközben "szépen hajóztunk", így egy-két pont kivételével mindre megkaptuk a maximális 5 pontot. Pár csapat elhajózott Vodicebe, hogy a híres vodicei steak-el koronázzák meg a napot, emiatt az eredményhirdetés el lett halasztva este 10-re. A mi csapatunk a paprikás krumpli mellett döntött, ami közös munkával nagyon jól sikerült. Mindenki legalább kétszer evett belőle, és még reggelire is maradt bőven. Az eredményhirdetést 2 csapat részvétele mellett kezdtük meg. Mivel voltak pontok, amik nem voltak minden csapat számára egyértelműek, az a döntés született, hogy az eredmények ismertetését egy rögtönzött szkipper értekezletet követően lehet majd csak megtartani. Mivel ez elhúzódott, az eredmények ismertetése és az érmek kiosztása csak a következő napi eredményhirdetésen fog megtörténni. De úgy éreztük, hogy nem vagyunk lemaradva sokkal a többi csapattól. Lelkesen tértünk nyugovóra.

 

2013. május 9.

A mai napra erősebb szelet jósoltak, így a mérföldgyűjtő túra versenyszám következett.  A reggel ismét izgalmakkal kezdődött, mivel némi késéssel indultunk el a rajt helyszínére.  Szerencsére időben odaértünk és 2. vagy 3. hajóként rajtoltunk el. Igaz, ebből sok előnyünk nem származott, hiszen a mai feladat az volt, hogy kilenc óra időtartam alatt minél több mérföldet gyűjtsünk.

A feladat ismertetése után elkészítettük a stratégiánkat. Reményeink szerint a nyíltabb tengeren erősebb lehet a szél, így oda igyekeztünk egy csatornán át, hogy kihasználjuk a csatorna erősebb szelét.

A rajt után több hajó volt is előttünk, így megpróbáltunk a vitorláik állásából kikövetkezni merre érdemes menni. A csatorna ötlet bejött, mert tényleg erősebb volt a szél, de voltak a cirkálásban olyan szakaszok a part mentén, ahol szélcsend volt és ott igen sok időt veszítettünk.  A csatornát határoló sziget végén végre a nyílt víz felé vehettük az irányt, amit spinakerrel meg is céloztunk. Ez a manőver az itt már erősödő szélben enyhén izgalmassá vált, de a csapatunk szépen elkerülte a 2-3 hajóhossznyira közeledő szigetet egy 360°-os fordulóval. Ezáltal ugyan elmetszettük a saját nyomvonalunkat, de bajt nem jelentett mivel az utolsó óra előtt három metszés megengedett, így még tartalékunk is maradt. - végül ezt a lehetőséget ki sem kellett használnunk. Ebben az átjáróban láttunk a partra kihelyezve egy 1-1,5 méter átmérőjű rozsdás vasgolyót, ami nagy valószínűséggel egy vízből kiemelt háborús akna lehetett.

Innen már nagyon jó szelünk volt és gyönyörű krajcolással elindultunk Zirje partjainál felfelé a nyílt vízen. Nagyon jót vitorláztunk!

A sziget végénél visszaindultunk a cél felé, amit majdnem közvetlenül célba is tudtunk venni. Sajnos ezen a szakaszon lassan de folyamatosan elkezdett csökkenni a szél, és a célhoz közeledve tetőfokára hágott az izgalom; vajon időben befutunk-e?! Egy két alkalommal kaptunk is egy-egy frissülést, ami ismét gyorsította a hajónkat, az időben történő célba érésünk megalapozott reményét hizlalva. Ez a lehetőség az utolsó másfél mérföldben is megjelent, amit a spinakker oldalra történő kihúzásával (a spi-t mint code zero vitorla használva!) maximálisan ki is használtunk. A befutás lehetőségét jelentő időkapu bezáródása a céltól 0,7 tengeri mérföldre ért utol bennünket, így a sikeresen összegyűjtött 45 tengeri mérföldünk sajnos érvénytelenné vált.

Mindez természetesen a Csapat hangulatát nem befolyásolta számottevő mértékben és – a már szokásosnak mondható - jó kedvel kötöttünk ki, amit egy grandiózus éttermi tonhal-vacsora követett.

Az eredményhirdetést követően, lefekvés előtt még szereltünk villanyt is; - nem működött a parti áram, ami nélkül a hajó akkumulátorai nem töltődtek volna fel éjszaka. Természetesen ezt az akadályt is sikeresen vettük és a hajón tartózkodók – igaz távolról sem halk – de mély álomba merültek.

 

2013. május 10.

Az utolsó nap, a JAK egyetlen új feladata a "kakaós csiga" pályaverseny. A feladat lényege, hogy egy folyamatosan szűkülő, spirálvonalban elhelyezett zöld - piros bójákból álló kapuból álló pályán kell szlalomozni a hajóval. A teljes spirálhossz 5 tengeri mérföld, ami 81 szakaszra van bontva, ahol a legnagyobb távolság 180 méter, míg a legkisebb átjáró 10 méter szélességű.

A feladat megalkotásában és a pálya legenerálásában Járai Tomi jelentős feladatokat vállalt, így a feladatot ismertük. Reggel a szkipper értekezleten sorsolással dőlt el, hogy a mienk lesz az "A" jelű csiga, ami a legdélebbi alakzat volt és így - szerencsétlenségünkre - a megközelítés 3 mérföldes távját is krajc szakaszban kellett végrehajtani.

A feladathoz lelassítottuk a hajót, Béla irányítása mellett a vitorlákat szándékosan "rosszul" állítottuk, így 2 csomó körüli sebességgel haladtunk, ami Csabának segített a kormányzásban és Tominak a navigációban. A hajózás során a feladatoktól függetlenül be kellett tartani a "tengeri kresz" (COLREG) szabályait, így egy osztrák vitorlásnak elsőbbséget kellett adnunk a pálya egy pontján. Valószínűleg nem pontosan érthette hogy miért is nézünk rá olyan morcosan és forgunk a saját tengelyünk körül mint a búgócsiga, de végre eltávolodott tőlünk és folytathattuk a feladatot. A kapuk egyre gyorsabban követték egymást és volt egy pont amikor elveszítettük a fonalat, ahonnan már nem sikerült visszakapaszkodnunk az ideális trackre és a hajó sebessége is nullára csökkent. Mentve a menthetőt, a legbelső körön még elcsíptünk pár pontot és - véleményünk szerint - szépen teljesítettük a feladatot. A többi hajó már visszaért a kikötőbe, Az Odysseus is folyamatosan hívott minket közben VHF -en, így kikötésünk után hamarosan kezdődött a díjkiosztó. Mint a korábbi napokban, most is a megtisztelő ötödik helyre volt csak elegendő a teljesítményünk az 53 helyesen vett kapuval ...

Véget ért a JAK, minden csapat átvette a megérdemelt díjait és érmeit, amiből nekünk most egy sem jutott, de nem baj! - remek csapatot alkottunk, lelkesedésünk nem veszett el, jókedvűen jöttünk és mentünk, miközben remek vitorlázásban volt részünk!

folyt. köv.! - irány a X. JAK 2014 -ben!

--

A IX. JAK 1.-es hajó csapatának tagjai:

Nemes Csaba - szkipper

Járai Tamás - navigátor

Endrődi József

Horváth Ede

Lázár József

Nemes Tamás

Dr. Pető Béla

Thuma Gábor

 

fotóalbum

 

ODYSSEUS - hajószállítás

A JAK rendezőhajója az ODYSSEUS, a Jacht Akadémia zászlóshajója. A versenyre a hajónak és a rendezőknek le kellet utazniuk Punatból Murterre, amelyhez - Vass Tibor invitálására - örömmel csatlakoztam.

Punat -> Murter

Kellemes, csevegős autózás után érkeztünk meg Krk szigetre, ahol egy gyors pénzváltást követően a kikötő felé vettük az irányt. A hajóba Gyula jóvoltából hatalmas mennyiségű konyhai alapanyag került, így az indulás gyorsítása érdekében Tibor Pizzaebédet rendelt a "Beaufort 9" étteremből, amit már csak a kifutás után fogyaszthattunk el.

Az út különösebb események nélkül telt el Novalja (Pag) városáig, ahol az éjszakát szándékoztuk tölteni horgonyon. Gyula közben isteni vacsorát készített, így jóllakottan tértünk nyugovóra. Mivel az időjárás igen kellemesnek ígérkezett én - szokásom szerint - megágyaztam magamnak a cockpitban, felhúztam a biminit és a sprayhoodot is, így sem a szél, sem a pára nem zavartak volna a hálózsákomban, míg éjfél után Tibor fel nem keltett azzal, hogy "Hol az útleveled?" ... kis gondolkodás után közöltem hogy "Nálad", mire ő elárulta, hogy az összes útlevelet leadta a punati kikötő portáján, tehát vissza kell mennünk érte!

Lábujjhegyen indítottuk a motort és csörlőztük fel a horgonyt, de mégis többen azt álmodták, hogy éjjel egy kisebb túrát tettünk Punatba és vissza.

Az eredeti terv szerint 8 óra után hagytuk el - ismét - Novalja-t, bár a reggeli parti kávé kimaradt a nagy rohanásban.

Murter felé közeledve a "Marina Hramina 1" nevű hajó felvette velünk a kapcsolatot és jelezték hogy szívesen átvennék a navigátorukat a hajóra amit kipróbálás és összeszoktatás céljából kihoztak a kikötőből. A későbbi "Havaria" szoros néven elnevezett bóják mellett szálltam át egy üveg belépő itallal, kissé sajnálva a Gyula által pár perc múlva késznek nyilvánított rántott húst és petrezselymes burgonyát! (( azért később volt benne részem! - hagytak nekem egy kis kóstolót!! :-) ) 

---

Murter -> Punat

A versenyt követően mindenki készülődött a hazautazásra, így az Odysseus köteleit is eloldottuk a parttól és elindultunk Punat felé. Gyenge esős időben indultunk, de legalább némi szél segítette a haladást így a grószt is kihúztuk a motor mellé. Gyula csülkös bablevest, sült húst és spagettit tálalt, így a kulináris élmények is megvoltak a napra. Éjfél után értük el Novalja -n a horgonyzóhelyünket.

Attilával a cockpitban aludtunk és a csendes eső sem zavart ebben minket, illetve most Tibor sem zavarta az álmunkat holmi extra éjszakai túrával. Hajnalban Gyula kelt és indította motort, gyorsan felszedtük a horgonyt és - egy rövid lassítás a reggeli végett - után 10 órakor érkeztünk Punatba.

Út közben sokat beszélgettünk a versenyről, és az elmúlt hét élményeiről. Érdekes volt hallani a rendezők tapasztalatait és összevetni a saját élményeimmel amit a versenyzők között éltem meg!

 

-----

A szövegben számos helyen előfordulnak olyan kifejezések, amelyek a vitorlázók számára egyértelműek, de a kívülállók számára - talán - érthetetlenek.

vitorlázó kifejezések magyarázata:

bóják:

kardinálisok: A kardinális kitűzési rendszer azt a kardinális irányt jelöli meg, amelyről a bója kerülendő. A négy égtájnak megfelelő jelzésű bójákat abból az irányból kell kikerülni, amely a nappali vagy éjszakai jelzésükből adódik.

Vitorlák:

grósz / nagyvitorla: A hajó fő vitorlája. Méretét a reffeléssel változtatjuk, amikor a szél erőssége ezt szükségessé teszi. 

genua / fokvitorla: szintén a hajóorrba felhúzható vitorla, amit - méretétől függően - erős szélben is - esetleg reffelve is! - lehet használni bármilyen irányba is haladjon a hajó.

spi / spinakker: Hátszélvitorla vagy ballonvitorla, az orrvitorlák egy speciális fajtája, könnyű vagy közepes szélre. A JAK során többnyire hátszélben használtuk, illetve néhány alkalommal extra méretű genuaként is felhúztuk (code zero) amikor épp csak lengedezett a szél! 

A vitorláshajó mozgása:

negyedszeles menet / negyedezés / krajcolás: Amikor a hajónak közel a szél felé kell haladnia, akkor mindkét vitorla középre van húzva és a vitorlák - mint a repülőgép szárnyai - által keltett hajtóerő biztosítja a hajó számára a mozgási energiát. Ebben az esetben a célra vitorlázáshoz időnként fordulni kell, "takkot kell váltani". Ezt a haladást hívjuk krajcolásnak, vagy cirkálásnak, illetve az irány változtatását fordulónak.

félszelezés: Amikor a szél a hajó oldalába merőlegesen érkezik, akkor a vitorlákat kijjebb engedve biztosítják a hajtóerőt.

háromnegyedes menet / raum / halzolás: Amikor a szél a hajó oldaltengelye mögül érkezik, akkor háromnegyedes menetben (raumban), illetve hátszélben halad a hajó. Amikor a cél eléréséhez irányt kell módosítani és a szél így átkerül a hajó másik oldalára, azt halzolásnak, vagy perdülésnek nevezzük.

csomók:

A hajózásban számos csomót használnak. Közös jellemzőjük, hogy egy adott csomót egy adott feladatra szabad és kell használni.

palstek: csathurok, az egyik leggyakoribb vitorlás csomó. Jellemzője, hogy a kialakuló hurok minden irányban stabil, de akár brutális terhelés után is könnyen oldható.

A hajó részei:

cockpit: a fedélzet hátsó része, ahol elérhetőek a kötelek, a csörlők és a kormány. Egyszóval a fedélzeti munkatér.

sprayhood: eső- és szélvédő a cockpit előtt, ami a cockpitban utazó személyeken túl a kabin lejáratát is védi az időjárástól.

bimini: A cockpit felett kifeszíthető ponyvatető. Eső ellen és a napsugárzástól védi a legénységet.

JT